A történetem, még valamikor 2009-ben kezdődött, amikor Magyar országon kamionoztam, és éltem.
Azt mondanom sem kell, hogy akkoriban nem állt a helyzet magaslatán a Magyar gazdaság, és az életszínvonal sem volt valami fényes. Ezért foglalkoztatott a kivándorlás gondolata, akár az USA-ba, vagy Kanadába. Ekkor találtam rá egy blogra, amit egy Magyar kamionos vezetett a kanadai mindennapjairól. Családommal megbeszéltük, hogy belevágunk a nagy kalandba, és megpróbálunk letelepedni Kanadában. Úgy terveztük, hogy elsőnek én megyek ki egyedül és, ha már kicsit félretettem a keresetemből, akkor jön a család többi tagja is ( a feleségem, és akkor egy éves kislányom). Rengeteg levél váltás, az iratok beszerzése, hiteles fordítása (OFFI- Országos Fordító, és Fordításhitelesítő Iroda) kb. 1 hónapot vett igénybe. Eljött a nagy nap. Irány a reptér Budapest, majd onnan Frankfurt, 2 órás út.

Onnan egy másik géppel egy röpke 8 órás úttal, 2011 Június 6.-n megérkeztem Kanadába. A repülőgép Halifaxban, Nova Scotia-ban landolt, szomszédos tartomány az én célállomásommal, ami a Prince Edward Island volt, azon belül is Charlottetown. Ez Kanada keleti partján helyezkedik el. A repülőtéren béreltem egy autót, és irány a motel. A megérkezésem után ott álltam az utcán, és csak néztem a sok v-6, és v-8-as autókat. Szerintem mondanom sem kell, hogy európai autóhoz szokott szemem nem tudott betelni a látvánnyal. Na és persze a csőrös nagy vasak.

Másnap reggel, azonnal mentem laptopot és telefont venni a Future-Shop-ba, ahol beszereztem a kívánt portékát. Akkor számolgatva, és viszonyítva a Magyar árakhoz, kb. 40%-al olcsóbban kaptam meg, ami azért elég szembetűnő különbség volt. Előre megbeszélt interjúk voltak pár cégnél, de úgy döntöttem, hogy egyenesen PEI-re megyek, és ott kezdek. Az interjú előtt nagy volt az izgalom, mégis csak egy idegen ország, idegen nyelv, idegen emberek. Itt szögezném le, ha valaki ki akar jönni ide kamionozni akkor kösse fel a gatyáját, és jól beszéljen Angolul, mert nélküle csak pislogni fog mint hal a szatyorban. Nekem sem volt valami acélos az Angol tudásom. A megbeszélés úgy 20 percig tartott, ami reggel volt. Utána a főnök mondta, hogy menjünk ki egy próbavezetésre. A fiával mentem ki egy igazi csőrös kamionnal. Itt már éreztem, hogy jó helyen vagyok. 18 kerék, 23 méter, igazi hamisítatlan amerikai nagy vas, egy International Prostar volt. Na mondjuk a váltás nem ment valami fényesen. Nekem a recsegős fajta jutott, és valahogy nem találtam a sebesség fokozatokat, de segítettek, és nem volt azért olyan nagy égés. Ez sem tartott 15-20 percnél tovább, majd mondta, hogy menjünk vissza a telephelyre. Az irodában meg is kaptam a szerződés, és már kész is voltunk.

Szóval így kezdődött az én új életem Kanadában.