Igen megszereztem a jogsit, és végre egyedül vághattam neki a kanadai utaknak.De azért ez sem volt ilyen egyszerű, hogy csak úgy elengedtek a nagyvilágba.Az volt a menetrend, hogy először próbautakra küldtek, hogy beletanuljak a papírmunkába, meg belerázódjak a vezetésbe. Elsőre egy International I-9400-s kamiont kaptam, ami erősen hasonlított egy kiöregedett IFA-ra, ami úgy is ment.

Az első fuvar burgonya volt Ontario-ba, onnan meg fagyasztott húst hoztunk vissza Moncton-ba, ami New Brunswick megyében van. Ez igazából Kanada keleti partvidéke, ami több szigetből, és megyéből áll. Ide tartozik a szárazföld, New Brunswick, és Nova Scotia, és két nagy sziget, Prince Edward Island, és Newfoundland. Későbbiekben volt mindhez szerencsém.
Na a második fuvarnál már bedobtak a mély vízbe. Át kellett lépnem a határt, és az USA-ba kellett szállítani. Először ömlesztett burgonyát vittem Virginiába, majd dinnyét vettem fel, és azt pedig Ajaxba, Ontario megyében adtam le. Ezek után húst vettem fel, és azt pedig Nova Scotia-ba kellett vinni két címre, majd irány haza a szigetre (PEI) Ez egy 9 napos túra volt ami elsőre izgalmas, és felejthetetlen élmény volt. Kanada, USA, kamion. Mi kell még?

Na ja. Volt ilyen is. Természetesen nem nekem kellett kicserélni, hanem küldtek mobil gumist, aki megcsinálta.

A kamionsofőr legjobb barátja. 20db-s kiszerelésben.

A harmadik fuvar szintén az államokba vezetett, és ugyan az volt mint az előző. Tehát krump-lí Bridgeportba, majd miután leraktam, becsúszott egy 1 napos várakozás. A következő nap jött az üzenet a kommunikátorra, hogy irány Philadelphia, ahonnan banánt vettem fel, és Vágtázás vissza Kanadába, Ajaxba. Minden gond nélkül leszállítottam a banánt, és megint várakozó állásba tettek. Másnap irány Brampton, fagyasztott húsért, amit Monctonba kellett elvinnem. Szombat reggeli időpontom volt, de közben jött egy üzenet, hogy akasszam le a pótot a lerakón, és irány vissza
a telephely (PEI) Így már pénteken este hazaértem.